Az eső csendesen hull.
A szamuráj kihúzza kardját.
Nicsak, egy esernyő.




Haikuba csomagolva, így is megjeleníthetjük e csodás eszközt. Köztudott, hogy a szamurájoknak volt ernyőjük, amit az eső vagy a nap ellen használtak. Később, mikor megtiltották a szamurájoknak, hogy kardot használhassanak, kardjukat botként, esernyőjüket pedig fegyverként használták.

Nos, leleményes esrenyőfejlesztők fejéből pattant ki az az ötlet, hogy az ernyőt és a szamuráj kardot Micsurinnál is leleményesebben keresztezzék. Mikor lóg az eső lába, az esernyőt plusz teherként vagyunk kénytelenek magunkkal vinni. Ám, ha egy efféle ernyő van nálunk, valószínű, hogy figyelemreméltóak leszünk, biztos, hogy el fognak gondolkodni a járókelők azon, hogy ki a fene lehet ez a fickó egy szamuráj karddal az oldalán. Akár tiszteletet is kivívhatunk a megállóban villamosra várva, vagy a liftben, munkatársaink körében.

Ha elered az eső, lassú, kimért mozdulattal nyúljunk balra, a markolat felé, és a kibiztosító pöcök megnyomásával, hirtelen robajjal nyissuk ki az ernyőt!
SAYONARA!